Az utóbbi években különleges érdeklődés övezi a kelta tetoválásokat. A fonatok, a spirálok és a természeti elemeket megtestesítő díszek felelevenítették a kelta művészetet. Mivel ezek a motívumok könnyen alkalmazhatók különböző formákban, nagyon népszerűvé váltak a tetoválások kedvelői körében.
Talán egyetlen más művészeti stílus sem teszi lehetővé a motívumok olyan sokféle alkalmazását a tetoválásokban, mint a kelta művészet. Rengeteg ember visel kelta tetoválásokat, jeleket vagy kelta figurákat anélkül, hogy tudná, honnan származnak azok. Pontosan ezért nem árt egy rövid bemutató erről a művészeti ágról. Általában a kelta stílusok több különböző kultúrából származnak, amelyek hatással voltak egymásra, így összefonódtak és egy új művészetet alkottak.
Bár nincsenek konkrét bizonyítékok arra, hogy az ősi kelták a mai értelemben vett tetoválásokat viseltek volna, az ókori források említenek testfestést és különböző testdíszítési szokásokat. A kelta és brit harcosok testét, arcát állati és más motívumok díszíthették, illetve egyes népcsoportok kékre festették testüket a harcok idején. A római források is beszámoltak a festett testű harcosokról. Egyes történészek szerint a kelták testén különböző, akár tartósan kialakított jelek is lehettek.
A testdíszítések személytől és társadalmi rangtól függően különbözhettek, és a végtagoktól a test más részeiig terjedhettek. Az biztos, hogy ezek a díszítések erős érzelmi és vizuális hatást válthattak ki, ahelyett, hogy a való életből vett jeleneteket pontosan ábrázolták volna. A kelták tisztelték a Napot, a Holdat, a csillagokat és a természet erőit, ugyanakkor tehetséges költők és jó kézművesek is voltak. Kézügyességük a kőbe vésett és fából faragott emlékművekben, valamint a fémből készült dísztárgyakban mutatkozott meg. Éppen ezért a kelta tetoválásokra külön oda kell figyelni, mert motívumaik nagyon összetettek és pontosak.
A kelta tetoválások
A formákkal való játék különleges remekművek megszületését segíti. A kelta tetoválások általában nem akarják a természetet vagy a világot teljes valójában, pontosan ábrázolni. Pontosan ezért sokan úgy értelmezik ezeket a tetoválásokat, mint egyfajta spirituális vagy meditatív szimbólumokat, amelyeken keresztül az egyén békességre lelhet és megismerheti saját belső világát.
A kelta csomók
A legtöbb esetben az eredeti csomóminták csak akkor tekinthetők befejezettnek, amikor a fonatok egy zoomorf elemben vagy spirálban végződnek. Más esetekben lábakban, fejekben vagy farkakban folytatódnak.
A csomók jelentésének megfejtése nem követ olyan szabályokat, mint az írott betűk értelmezése, ezért jelentésüket sokkal mélyebben, a szimbolikában kell keresni. A fizikai és spirituális világ közötti kapcsolatot gyakran a csomók találkozásával értelmezik. A vég nélküli vonalak az élet körforgását jelképezhetik: a születést, a halált, az újjászületést, a szerelmet és a hitet.
Egyszerűbb fonatok is megjelennek, amelyek szőtt vagy fonott szalagokként futnak és csavarodnak egymás körül. Ezeket a csomókat egy vagy több fonalból is létre lehet hozni. Az egyik legismertebb forma a három részből álló csomó, a triquetra, amely három külső ívből és az ezeket összekötő fonatokból áll.
A kelta kereszt
Ez a kelta művészet egyik legismertebb eleme és az ír, illetve brit kelta kultúra egyik jellegzetes szimbóluma. Annak ellenére, hogy napjainkban elsősorban keresztény szimbólumnak számít, a kelta kereszt formavilágában keresztény és korábbi, pogány eredetű motívumok is összekapcsolódhattak.
Az ősi ír hagyományban a kör az örökkévalóság, a teljesség és a ciklikusság jelképeként is értelmezhető. A négy irányba mutató keresztet később a négy égtájjal, illetve a kelta év fontos időszakaival is kapcsolatba hozták.
A kelta év négy legismertebb ünnepe az Imbolc, a Beltane, a Lughnasadh és a Samhain volt.
Az Imbolcot február elején tartották, és a tavasz közeledésével, a megtisztulással és Brigid alakjával kapcsolódott össze. A Beltane május elején a nyár kezdetét és a tűz ünnepét jelentette. A Lughnasadh augusztus elején a betakarítás kezdetéhez és Lugh istenhez kapcsolódott. A Samhain pedig ősszel a nyári időszak végét és az év sötétebb felének kezdetét jelezte.
A kelta keresztet napjainkban gyakran az örökkévalóság és a végtelenség szimbólumaként is értelmezik.
Az élet fája
Az élet fája a modern kelta szimbolika egyik legismertebb motívuma. A fa gyökerei a földbe kapaszkodnak, ágai pedig az ég felé nyúlnak, ezért gyakran a földi és a spirituális világ kapcsolatának jelképeként értelmezik.
A természet ciklusait, az életet, a halált és az újjászületést, valamint az ember és a természet közötti kapcsolatot is szimbolizálhatja. A modern kelta tetoválásokban az élet fájának ágai és gyökerei gyakran egymásba fonódó, végtelen csomómintákat alkotnak.
A mágikus kelta számok
A hármas szám különleges jelentőséggel bírt a kelta hagyományban. A triád, vagyis a három részből álló egység gyakran jelenik meg a kelta gondolkodásban és szimbolikában. A föld, a tenger és az ég például a világ három fontos tartományát jelképezhette.
Az ötös szám szintén fontos szerepet kapott az ír hagyományban. Írországot hagyományosan öt tartományra osztották, amelyek közül az ötödik a központi tartomány volt.
A kilences szám a hármas szám háromszorosaként szintén különleges jelentést kapott, és számos kelta történetben, mítoszban és hagyományban megjelenik.
A 17-es, 27-es és 33-as számhoz kapcsolódó jelentések egyes későbbi értelmezésekben szintén előfordulnak, ezek azonban nem tartoznak olyan egyértelműen a történelmileg dokumentált kelta szimbólumok közé, mint a hármas vagy a kilences szám.
Egyéb szimbólumok
A kelta és a későbbi kelta ihletésű szimbolikában számos állat jelenik meg. A kutyát gyakran a hűséggel és a vadászattal, az oroszlánt a nemességgel és az erővel, a kígyót az újjászületéssel és a megújulással kapcsolják össze. A madarak a szabadságot és a spirituális világot jelképezhetik, a lazac a bölcsesség egyik legismertebb ír-kelta szimbóluma, a bika az erőt, a vaddisznó pedig a vadságot, a bátorságot és a harci erőt jelenítheti meg.
Jelenlegi szimbólumok
A legismertebb ír szimbólumok közé tartozik a háromlevelű lóhere és a hárfa, amely Írország egyik nemzeti jelképe. Skócia legismertebb növényi szimbóluma a bogáncs, amely mellett a skót kultúrához szorosan kapcsolódik a jellegzetes kockás szövet, a tartán.
Wales legismertebb jelképei közé tartozik a vörös sárkány, amely a walesi zászlón is megjelenik, valamint a póréhagyma és a nárcisz.
A kelta művészet rövid története
A kelta népek kultúrájának korai központjai Közép-Európában alakultak ki. A Kr. e. 1. évezred során a kelta kultúra hatalmas területen terjedt el Nyugat-Európától egészen a Balkánig.
A kelta történelem jelentős részét görög és római forrásokból ismerjük, mivel maguk a kelták történelmük és vallásuk nagy részét nem írásban, hanem szájhagyomány útján örökítették tovább.
A kelták sokistenhívők voltak, mitológiájukban istenek, hősök, természetfeletti lények és állatok kaptak fontos szerepet. A druidák vallási, tanítói és társadalmi feladatokat is elláttak. Kultúrájukban nagy értéknek számított a bátorság, a becsület, a költészet és a tudás.
Mivel kevés saját írott forrást hagytak hátra, művészetük különösen fontos forrás számunkra. A korai kelta kultúra egyik legjelentősebb régészeti emlékanyaga az ausztriai Hallstatt környékéről került elő. A Hallstatt-kultúra fő időszaka nagyjából Kr. e. 800 és 450 közé tehető.
A tárgyakon geometrikus minták, díszített vonalak és különböző ornamentális elemek figyelhetők meg, különösen fegyvereken, ékszereken és használati tárgyakon.
A későbbi La Tène-kultúra, amely körülbelül Kr. e. 450-től bontakozott ki, már sokkal gazdagabb és mozgalmasabb formavilágot mutatott. Megjelentek a hajlított vonalak, spirálok, növényi és állati formák, valamint az egymásba kapcsolódó díszítőelemek.
Az idők során kialakultak azok a kerek spirálok és összetett formák, amelyekben emberi és állati vonások is elrejtőzhettek. Ezek a motívumok később más kultúrákkal is kapcsolatba kerültek, és kölcsönösen hatottak egymásra.
A Brit-szigeteken a kelta, angolszász és később a viking művészeti hagyományok is találkoztak. A spirálok, állati motívumok, kígyók, kutyák és madarak különböző változatai több kultúra díszítőművészetében megjelentek.
A kereszténység elterjedésével az ír és brit művészetben a korábbi díszítőelemek új jelentést kaptak. A fonatok, spirálok és állatmotívumok megjelentek a keresztény kéziratokban, kőkereszteken és más vallási tárgyakon is.
A kéziratokat pergamenre, vagyis kikészített állatbőrre készítették, és különböző természetes, ásványi és növényi eredetű pigmenteket használtak a díszítésükhöz.
Ennek a művészetnek az egyik legismertebb fennmaradt alkotása a Kellsi kódex (Book of Kells), amely körülbelül Kr. u. 800 körül készült. Lapjain rendkívül aprólékosan kidolgozott fonatok, spirálok, állatalakok, geometriai minták és keresztény szimbólumok fonódnak össze.
A több mint ezeréves motívumok közül sok ma is tovább él – többek között a modern kelta tetoválások formavilágában.