A tetoválás népszerűségének hatalmas lendületet adott a XIX. század elejétől egészen a XX. század végéig a vándorcirkuszok világa. A két terület hosszú időn keresztül szorosan összefonódott: amikor a cirkuszok fénykorukat élték, a tetoválóművészeknek is bőven akadt munkájuk. Amikor viszont a cirkuszi társulatok hanyatlani kezdtek, sok tetovált előadó és tetoválóművész kénytelen volt más megélhetés után nézni.
Több mint hetven éven keresztül a nagyobb vándorcirkuszok rendszeresen alkalmaztak teljes testüket borító tetoválásokkal rendelkező embereket. Voltak, akiket kizárólag különleges megjelenésük miatt mutattak be a közönségnek, míg mások hagyományos cirkuszi produkciókban – például zsonglőrként vagy kardnyelőként – léptek fel. Egy ilyen mutatvány természetesen még nagyobb feltűnést keltett, ha egy teljesen tetovált előadó mutatta be.
A cirkusztársulatok között komoly verseny folyt a legismertebb tetovált előadókért és a legjobb tetoválóművészekért, akiket kiemelkedően jól meg is fizettek. Sok cirkuszi tetováló egy sikeres tavaszi és nyári szezon után jelentős bevétellel térhetett vissza téli otthonába. A cirkusz egyben kiváló lehetőséget biztosított arra is, hogy munkáikat széles közönség előtt mutassák be, így egyszerre szolgált műhelyként és élő kiállításként. Néhány esetben máig fennmaradtak olyan korabeli fényképek és plakátok, amelyeket reklámcélokra készítettek.
A tetoválás és a cirkusz kapcsolatának egyik legkorábbi ismert alakja Jean Baptiste Cabri volt. 1804-ben a Marquesas-szigeteken készíttetett magára tetoválásokat, majd később egy karneváli társulathoz szerződött előadónak. Élete utolsó éveiben már harci kutyás bemutatókon és más népszerű látványosságokban is szerepelt, ám végül 1822-ben szegénységben, a közönség által szinte teljesen elfeledve hunyt el.
Az első ismert tetovált showmannek az angol John Rutherfordot tartják. Elbeszélése szerint a maorik fogságába került, ahol hosszú éveket töltött. Ez idő alatt megismerte életmódjukat, részt vett vadászatokon, harcokban és számos más tevékenységben, miközben közelebbről is megismerte a maori kultúrát. Hazafelé tartva csatlakozott egy utazó mutatványos társulathoz, ahol kalandos történeteivel és különleges tetoválásaival hamar a közönség kedvencévé vált.
A XIX. század egyik legismertebb showmanje, Phineas T. Barnum hozta létre az első olyan kiállítást, amely különleges külsejű embereket mutatott be a nagyközönségnek. Az egyik legnagyobb látványosság James F. O’Connell volt, akit a Barnum’s American Museumban állítottak ki. Ő lett az első tetovált ember, akit az Egyesült Államokban ilyen jellegű kiállításon mutattak be. Története szerint a ponape-i őslakosok ejtették foglyul, ahol akarata ellenére tetoválták ki szűz lányok. Elmondása alapján az utolsó lányt, aki részt vett a tetoválás elkészítésében, végül feleségül is kellett vennie. A múzeum látogatói és tulajdonosai egyaránt megdöbbenéssel szemlélték a teljesen tetovált férfit, hiszen sokan korábban még soha nem láttak hasonlót.
1869-ben az Egyesült Államok vasúthálózata jelentős fejlődésen ment keresztül, amikor sikerült összekötni a keleti és a nyugati partot. Ennek köszönhetően a vándorcirkuszok is könnyebben utazhattak, így ismét fellendült a szórakoztatóipar. Ebben az időszakban egyre több tetoválóművésznek és tetovált előadónak kínáltak munkát. A híres Constantine herceg több évet töltött Burmában, ahol szinte egész testét tetoválások borították. Úgy vélte, különleges megjelenésével nagy sikert érhet el a cirkuszi világban. Tetoválásait korának legigényesebb alkotásai között tartották számon. Elmondása szerint három hónapon keresztül minden reggel három órán át tetoválták, miközben négy erős férfi tartotta mozdulatlanul.
A tetoválógép megjelenése jelentősen felgyorsította a tetoválások elkészítését, ezért egyre többen döntöttek úgy, hogy tetovált előadóként próbálnak szerencsét a cirkuszokban. Az egyik legismertebb női szereplő “La Belle Irene” volt, aki 1890-ben Londonban mutatkozott be. Őt tartják az első teljesen tetovált női cirkuszi előadók egyikének. Testét virágok, madarak, szívek, díszes tekercsek és különféle feliratok borították. A közönségnek azt a történetet mesélték, hogy tetoválásait Texas vad vidékein szerezte, ahol azok egyfajta védelmet nyújtottak számára a férfiak zaklatásával szemben.
Korabeli feljegyzések szerint az 1920-as években már több mint 300 teljesen tetovált ember dolgozott különböző cirkuszokban. A legsikeresebb előadók heti 200 amerikai dollárt is megkerestek, ami abban az időben kiemelkedően magas jövedelemnek számított.