A tetoválógépek története Edisontól a modern technológiáig

Régi és modern tetoválógépek – az 1891-es elektromos tetoválógéptől a mai pen gépekig

A tetoválógép ma már egy precíz, gyakran digitálisan vezérelt eszköz, amelynek egyes változatai vezeték nélkül működnek, cserélhető tűmodulokat használnak, és a tetoválóművész igényeihez igazíthatók. Kevesen gondolnák azonban, hogy a modern gépek története egy XIX. századi irodai találmánnyal, Thomas Edison elektromos tollával kezdődött. Azóta a tetoválógépek hosszú utat jártak be: a kezdetleges, nehéz szerkezetektől a klasszikus elektromágneses gépeken át egészen a könnyű, ergonomikus pen gépekig. Ez a történet a technikai fejlődésről, az úttörő feltalálókról és egy kicsit a saját tetoválói utamról is szól.

A tetoválógépek történetének kezdete

A tetoválás sok ezer éves múltra tekint vissza, a mechanikus tetoválógépek története azonban jóval fiatalabb.

Az elektromos eszközök megjelenése előtt a tetoválásokat kézzel készítették. A különböző kultúrák csontból, fémből, fából vagy növényi anyagokból készült eszközökkel juttatták a pigmentet a bőrbe.

Egyes technikák során a tűt vagy tűcsoportot közvetlenül kézzel mozgatták, más eljárásoknál egy külön ütőeszközzel kopogtatták a bőrbe.

A tetoválás alapelve azonban ugyanaz maradt: a pigmentnek a bőr megfelelő rétegébe, elsősorban az irhába (dermis) kell kerülnie ahhoz, hogy a minta tartósan megmaradjon.

A XIX. században az elektromosság kutatása új lehetőségeket teremtett. A mérnökök olyan szerkezeteket kezdtek építeni, amelyek ismétlődő, gyors és szabályozható mozgásokat tudtak létrehozni.

Ezekből a találmányokból később megszületett az elektromos tetoválógép.

Alessandro Volta – az első elektromos áramforrás

A történet egyik fontos kezdőpontja 1800, amikor az olasz fizikus és kémikus, Alessandro Volta (1745–1827) bemutatta a voltaikus oszlopot.

Ez volt az egyik első olyan elektromos áramforrás, amely viszonylag folyamatos áramot tudott biztosítani.

Volta különböző fémlemezeket – például rezet és cinket – helyezett egymásra, közöttük elektrolittal átitatott anyaggal.

A szerkezet alapvetően megváltoztatta az elektromossággal kapcsolatos kísérletezés lehetőségeit.

Korábban a kutatók főként statikus elektromossággal és rövid elektromos kisülésekkel dolgoztak. Volta találmánya viszont tartósabb áramellátást biztosított.

A későbbi elektromos motorok, elektromágneses szerkezetek és természetesen a tetoválógépek számára is nélkülözhetetlen volt a megfelelő áramforrás.

Fontos azonban megjegyezni, hogy Volta nem tetoválógépet fejlesztett. Találmánya az elektromos technológia egyik alapköve volt.

Hans Christian Ørsted és az elektromágnesesség felfedezése

A következő fontos esemény 1820-ban történt.

A dán fizikus és kémikus, Hans Christian Ørsted (1777–1851) felismerte, hogy az elektromos áram mágneses hatást hoz létre.

Kísérletei során megfigyelte, hogy egy áramot vezető huzal eltéríti a közelében elhelyezett iránytű mágneses tűjét.

Ez a felfedezés bizonyította az elektromosság és a mágnesesség közötti kapcsolatot.

A későbbi elektromágnesek, villanymotorok és számos elektromos szerkezet működésének alapja ez az elv.

A tetoválógépek szempontjából azért különösen fontos, mert a hagyományos coil tattoo machine, vagyis tekercses tetoválógép elektromágnesekkel mozgatja a tűt.

Az eredeti cikkekben gyakran 1819 szerepel Ørsted felfedezésének éveként, a történelmileg dokumentált dátum azonban 1820.

Thomas Edison – a találmány, amelyből tetoválógép lett

<text value=”” />

A modern elektromos tetoválógép közvetlen technikai előzményét Thomas Alva Edison (1847–1931) egyik kevésbé ismert találmánya jelentette.

Edison 1876-ban szabadalmaztatott egy olyan elektromos tollat, amelyet eredetileg dokumentumok sokszorosítására tervezett.

Az eszköz az electric pen, vagyis elektromos toll nevet kapta.

Az 1876. augusztus 8-án kiadott 180,857-es amerikai szabadalom egy autografikus sokszorosító rendszer részeként írta le a szerkezetet.

Hogyan működött Edison elektromos tolla?

A tollban egy gyorsan mozgó tű apró lyukakat készített a papírba.

A felhasználó úgy írhatott vagy rajzolhatott vele, mint egy hagyományos tollal, miközben a tű perforálta a papírt.

Az így keletkezett lap sablonként szolgált.

A sokszorosítás során festéket juttattak a perforációkon keresztül egy másik papírra, így több másolatot készíthettek ugyanarról az eredetiről.

A technológia az irodai munkát kívánta egyszerűsíteni.

Edison tehát eredetileg nem tetoválásra szánta találmányát.

A tetoválás szempontjából viszont a rendszer egyik legfontosabb tulajdonsága az volt, hogy képes volt egy tűt gyors, ismétlődő mozgásra késztetni.

Pontosan erre volt szükség a mechanikus tetoválásnál is.

Edison 1877-es továbbfejlesztése

Edison nem állt meg az első elektromos toll megalkotásánál.

1877. november 6-án újabb szabadalmat kapott, 196,747-es számmal, egy továbbfejlesztett stencilkészítő tollra.

Ennek a változatnak a működése eltért a korábbi forgómozgásos szerkezettől.

A tűt elektromágneses rendszer segítségével mozgatta.

A szerkezetben egy rugalmas fémelem rezgése és az elektromos áramkör megszakítása hozta létre az ismétlődő mozgást.

Ez a működési elv már jelentős hasonlóságot mutatott a később elterjedt tekercses tetoválógépekével.

Érdekesség, hogy Edison 1876-os és 1877-es konstrukciója később két különböző technikai irányhoz is kapcsolódott:

  • a motorral működő, forgómozgásos tetoválógépekhez;
  • az elektromágneses, rezgő mozgással működő gépekhez.

Ezek a megoldások a mai tetoválógépekben is felismerhetők, természetesen sokkal fejlettebb formában.

Samuel O’Reilly – az első szabadalmaztatott elektromos tetoválógép

A tetoválógépek történetének egyik legfontosabb alakja Samuel F. O’Reilly, New York-i tetoválóművész.

O’Reilly életéről viszonylag kevés megbízható adat maradt fenn.

Történetét elsősorban korabeli újságcikkekből, városi névjegyzékekből, bírósági dokumentumokból és későbbi tetoválástörténeti kutatásokból ismerjük.

Albert Parry 1933-ban megjelent Tattoo: Secrets of a Strange Art című könyve szintén fontos forrás.

A rendelkezésre álló feljegyzések szerint O’Reilly Connecticut államban született, és 1875 körül csatlakozott az amerikai haditengerészethez.

Saját elmondása szerint a tetoválás mesterségét a haditengerészetnél tanulta meg.

A szolgálat után visszatért Waterburybe, ahol betöréses lopással kapcsolatos bűnügybe keveredett, és egy ideig szabadságvesztést is töltött.

Az 1880-as években már New York környékén tevékenykedett.

Egy 1886-os brooklyni városi névjegyzék „operátorként” említi.

Egy 1888-as újságcikk egy James O’Reilly nevű tetoválót nevez meg a Chatham Square Museumnál. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a Samuel O’Reillyre vonatkozó név tévesen jelent meg, de ezt nem lehet teljes bizonyossággal állítani.

1890-ben egy korabeli beszámoló már egyértelműen tetoválóként és látványosságként említi O’Reillyt a Chatham Square környezetében.

Ez a New York-i városrész a korszak tetováláskultúrájának egyik fontos központjává vált.

1891. december 8. – történelmi szabadalom

O’Reilly felismerte, hogy Edison elektromos tollának működési elve tetoválásra is felhasználható.

A szerkezetet úgy alakította át, hogy a papír helyett az emberi bőrbe lehessen pigmentet juttatni.

1891. július 16-án benyújtotta a találmány szabadalmi kérelmét.

A szabadalmat 1891. december 8-án adták ki.

Az amerikai szabadalom száma:

US 464,801 – Tattooing Machine

Ez az első széles körben dokumentált és hivatalosan szabadalmaztatott amerikai elektromos tetoválógép.

O’Reilly gépe többek között módosított tűvezető szerkezetet és festéktartályt tartalmazott.

Az elektromos meghajtás révén a tű jóval gyorsabban mozgott, mint egy hagyományos, kézzel működtetett tetoválóeszköz esetében.

A Smithsonian összefoglalója szerint a szerkezet körülbelül 50 szúrást tudott végezni másodpercenként.

Ez hatalmas előrelépés volt.

Az ismétlődő tűmozgás gépesítése gyorsabb és egyenletesebb munkavégzést tett lehetővé.

A tetoválás technikai történetében ettől kezdve új korszak kezdődött.

Mennyiben hasonlított a modern tetoválógépekre?

O’Reilly gépe még nem a ma ismert klasszikus kéttekercses gép volt.

Motoros meghajtású, forgómozgáshoz kapcsolódó konstrukciót alkalmazott, amely a mozgást ismétlődő tűmozgássá alakította.

Ezért műszaki szempontból a későbbi rotary gépek egyik fontos elődjének is tekinthető.

Fontos különbség van azonban aközött, hogy egy találmány az első szabadalmaztatott gép volt, és aközött, hogy előtte egyáltalán nem létezett mechanikus kísérlet.

Már O’Reilly előtt is készültek különféle elektromos vagy mechanikus szúróeszközök.

Az ő jelentősége az, hogy a tetoválásra kifejlesztett elektromos konstrukciót hivatalosan dokumentálta és szabadalmaztatta.

O’Reilly öröksége és a szabadalmi vita

Az új gép jelentős figyelmet váltott ki a New York-i tetoválók körében.

A gyorsabb munka különösen vonzó volt azok számára, akik nagyobb testfelületeket borító tetoválásokat készítettek, például cirkuszi és mutatványos előadóknak.

Ugyanakkor az sem bizonyított, hogy O’Reilly maga nagyszabású gépgyártó vállalkozást épített volna a találmányára.

A Tattoo Archive kutatásai szerint nem maradt fenn megbízható adat arról, hogy tömegesen értékesítette volna saját szabadalmaztatott gépét.

A konstrukció egyik ismert példánya fennmaradt, de hiányos állapotban.

1899 körül szabadalmi vita alakult ki O’Reilly és egy másik New York-i tetováló, Elmer Getchell között.

Az ügy annyira ismertté vált, hogy a The New York Times 1900. február 6-án „Tattoo Artist at War” címmel számolt be róla.

O’Reilly 1909-ben hunyt el.

A történelmi jelentősége azonban máig megmaradt.

Charles Wagner és a tekercses tetoválógép fejlődése

O’Reilly után egy másik New York-i tetoválóművész, Charles „Charlie” Wagner vált a gépfejlesztés egyik fontos alakjává.

Wagner hosszú évtizedeken át dolgozott a Bowery környékén.

A tetoválás mellett felszerelések értékesítésével is foglalkozott.

1904. augusztus 23-án megkapta saját gépének szabadalmát.

Száma:

US 768,413 – Tattooing Device

Wagner szerkezete az elektromágneses meghajtás továbbfejlesztésében játszott fontos szerepet.

Az eszközben elektromágnesek, mozgó horgony, tűmozgató rúd, rugó és szabályozható elemek működtek együtt.

A konstrukció több olyan megoldást tartalmazott, amely később a hagyományos coil gépek fejlődésében is jelentőssé vált.

Ide tartozott a tű mozgásának és az elektromágneses rendszer működésének szabályozhatósága.

Ettől azonban még nem állíthatjuk, hogy Wagner találta fel az első kéttekercses tetoválógépet.

Már a XIX. század végén is léteztek más elektromágneses kísérletek és szabadalmak, többek között Nagy-Britanniában.

Wagner jelentősége elsősorban az elektromágneses tetoválógép-konstrukció továbbfejlesztésében és az amerikai tetoválógépek történetében betöltött szerepében áll.

Percy Waters – a klasszikus coil gép egyik meghatározó alakja

A XX. század első felében a tetoválógépek egyre kifinomultabbá váltak.

A detroiti Percy Waters nemcsak tetoválóművészként, hanem felszerelésgyártóként és kereskedőként is ismert volt.

Waters a professzionális tetoválógépek szabványosításában és szélesebb körű terjesztésében játszott kiemelkedő szerepet.

1929. január 30-án szabadalmi kérelmet nyújtott be egy elektromos tetoválóeszközre.

A szabadalmat 1929. augusztus 13-án adták ki.

Száma:

US 1,724,812 – Electric Tattooing Device

Waters gépe a két elektromágneses tekercset alkalmazó megoldások egyik jelentős fejlesztése volt.

Milyen újításokat tartalmazott?

A gépben olyan műszaki megoldások kaptak szerepet, mint:

  • a két elektromágneses tekercs;
  • a szerkezeti keret;
  • az ismétlődő mozgást végző horgonyrendszer;
  • a tűmozgatás szabályozása;
  • a különböző tűkonfigurációk;
  • a kezelő által használható kapcsoló;
  • a szikrázás elleni védőelem.

A konstrukció egyik előnye a kezelhetőség és a rendszeres használatra alkalmas felépítés volt.

A Henry Ford Museum gyűjteménye számos Percy Watershez kapcsolódó történelmi eszközt, dokumentumot és tetoválásmintát őriz.

Waters gépeinek és kereskedelmi tevékenységének jelentős szerepe volt abban, hogy a tetoválófelszerelések egyre szélesebb körben váltak elérhetővé.

Nem helyes azonban azt állítani, hogy ő volt az egyetlen ember, aki szabadalmaztatott tetoválógépeket értékesített.

A korszakban több más készítő és kereskedő is működött.

Waters jelentősége abban állt, hogy a gépfejlesztést, a gyártást, a kellékek értékesítését és a professzionális tetoválói kultúrát sikeresen összekapcsolta.

Hogyan működik a klasszikus coil tattoo machine?

A hagyományos tekercses gép működési elve egyszerre egyszerű és rendkívül érdekes.

A gép egyik legfontosabb alkatrésze az elektromágneses tekercsrendszer.

Amikor áram folyik a tekercseken keresztül, mágneses mező jön létre.

Ez magához vonzza a mozgó fémhorgonyt, az úgynevezett armature bart.

A horgony a tűrúddal kapcsolatban áll, így a mozgás a tűre is átterjed.

A mozgás során a kontaktus megszakad, az elektromágneses mező megszűnik vagy jelentősen lecsökken, a rugó pedig visszahúzza a horgonyt.

A kontaktus ismét létrejön, és a folyamat újrakezdődik.

Ez az elektromos és mechanikus ciklus gyorsan ismétlődik.

A coil gép legfontosabb alkatrészei

AlkatrészFeladata
Elektromágneses tekercsek (coils)Mágneses mezőt hoznak létre
Armature barA mágneses erő hatására mozog
Front springA kontaktus és a rugalmas visszatérés része
Rear springA horgony rugózását és visszatérését segíti
Contact screwAz elektromos kontaktust és annak beállítását szolgálja
FrameA szerkezet tartóváza
Needle barA tűcsoport mozgatására szolgáló rúd
Tube és gripA tű vezetése és a gép kézben tartása
TápegységBiztosítja az elektromos energiát

A klasszikus coil gépek egyik sajátossága, hogy a tetováló több mechanikus elemet is beállíthat.

A rugózás, a kontaktus, a geometria és a tűmozgás kölcsönösen befolyásolhatják egymást.

Egy jól beállított coil gép rendkívül pontos és megbízható munkaeszköz lehet.

Ugyanakkor a helytelen beállítás teljesítményingadozást, egyenetlen tűmozgást és felesleges bőrterhelést okozhat.

Carol „Smokey” Nightingale és az állítható gép

A következő figyelemre méltó szabadalom 1979-ben született.

Carol „Smokey” Nightingale kanadai származású tetoválóművész volt, aki később az Egyesült Államokban is dolgozott.

Nightingale már az 1950-es években foglalkozott tetoválással, és rendkívül érdeklődött a technikai fejlesztések iránt.

1978. május 16-án benyújtotta szabadalmi kérelmét.

A szabadalmat 1979. július 3-án adták ki.

Száma:

US 4,159,659 – Electrical Marking Device

Nightingale konstrukciója több állítható és külön szerelhető alkatrészt tartalmazott.

Az újítások között szerepelt az elektromágneses és mozgó szerkezeti elemek beállíthatósága, valamint a tűvezető és fogórész sajátos kialakítása.

A cél a tetoválógép pontosabb, rugalmasabb és könnyebben kezelhető működése volt.

Érdekes azonban, hogy a Tattoo Archive kutatásai szerint a szabadalmaztatott gép valószínűleg nem került sorozatgyártásba.

Ez jól mutatja, hogy egy technikailag érdekes találmány nem feltétlenül válik kereskedelmi sikerré.

A fejlesztések azonban más gépgyártók számára is inspirációt jelenthettek.

A rotary tetoválógépek fejlődése

A tetoválógépek fejlődése soha nem kizárólag a coil rendszerre épült.

Ezzel párhuzamosan a forgómotoros, vagyis rotary tattoo machine konstrukciók is fejlődtek.

A rotary gépben egy elektromos motor biztosítja az energiát.

A motor forgómozgását valamilyen mechanikus rendszer – például excenteres meghajtás vagy más mozgásátalakító szerkezet – a tű ismétlődő, tengelyirányú mozgásává alakítja.

A működés egyik fontos különbsége az elektromágneses gépekhez képest, hogy a rotary rendszerben nem szükséges ugyanaz a hagyományos kontaktuscsavaros árammegszakító mechanizmus.

Ez kevesebb mechanikai beállítási pontot és bizonyos konstrukcióknál egyenletesebb működést jelenthet.

A rotary gépek jellemzői

A kialakítástól függően előnyeik lehetnek:

  • kisebb tömeg;
  • alacsonyabb rezgés;
  • halkabb működés;
  • egyszerűbb kezelhetőség;
  • kevesebb rendszeres mechanikai állítás;
  • sokoldalú felhasználás.

Ezek azonban nem minden rotary gépnél automatikusan teljesülő tulajdonságok.

A motor minősége, a meghajtás típusa, a gép tömege, az egyensúly és a tűrendszer mind jelentős hatással vannak a működésre.

Egy jó coil gép bizonyos munkákhoz továbbra is kiváló választás lehet.

A modern pen gépek megjelenése

A 2000-es években a tetoválógépek fejlődése ismét felgyorsult.

A gyártók egyre nagyobb figyelmet fordítottak az ergonómiára, a súlycsökkentésre és a könnyen cserélhető tűrendszerekre.

Fontos mérföldkő volt 2007, amikor a német Cheyenne bemutatta a HAWK rendszert.

A HAWK a modern rotary gépek és cserélhető tűmodulok fejlődésében játszott jelentős szerepet.

A cartridge technológia segítségével a tetováló a hagyományos tűrúd és cső külön-külön történő szerelése helyett komplett tűmodulokat használhatott.

A későbbi pen-style gépeknél a motor, a meghajtás és a markolat egy hengeres, tollszerű testbe került.

Ez a kialakítás jelentősen megváltoztatta a gépek kézben tartását.

A pen gépek ma már számos különböző változatban léteznek, eltérő motorral, lökethosszal, markolattal és vezérléssel.

Mit jelent a cartridge rendszer?

A cartridge egy cserélhető tűmodul.

A modulban a tűcsoport egy saját házban mozog, és a gép meghajtója egy erre kialakított mechanizmuson keresztül működteti.

A modulok különböző tűkonfigurációkkal készülnek:

  • Round Liner (RL);
  • Round Shader (RS);
  • Magnum (M);
  • Curved Magnum (CM);
  • és más speciális kialakítások.

A rendszer egyik legnagyobb előnye a gyors tűcsere.

A munka során a tetováló viszonylag egyszerűen válthat a különböző tűkonfigurációk között.

Higiéniai szempontból különösen fontos a védőmembránnal ellátott cartridge.

A membrán célja, hogy akadályozza a folyadékok és a szennyeződések visszajutását a gép belsejébe.

Nem minden cartridge rendelkezik ugyanolyan védelmi kialakítással, ezért a kompatibilitás és a gyártó által igazolt higiéniai tulajdonságok ellenőrzése alapvető fontosságú.

Coil, rotary és pen – mi a különbség?

TulajdonságCoilRotaryPen
MeghajtásElektromágnesesForgómotorosTöbbnyire forgómotoros
FormaHagyományos vázasVáltozóTollszerű
Mechanikus állításTöbbnyire több lehetőségKonstrukciófüggőModellfüggő
TűrendszerHagyományosan tűrúdTűrúd vagy cartridgeTöbbnyire cartridge
Rezgés és zajJellegzetesebb lehetGyakran kisebbGyakran kisebb
ÁramellátásKülső tápegységKülső vagy akkumulátorKülső vagy akkumulátor
KarbantartásMechanikus beállítást is igényelhetTöbbnyire egyszerűbbTöbbnyire moduláris

Fontos megjegyezni, hogy a pen valójában nem teljesen különálló meghajtási elv.

A pen elsősorban a gép formáját és felépítését jelenti.

A legtöbb modern pen gép rotary alapú, de léteznek ettől eltérő megoldások is.

A stroke length – miért fontos a lökethossz?

A modern gépek egyik gyakran emlegetett műszaki adata a stroke length, magyarul lökethossz.

Ez a tűmozgató mechanizmus egy teljes cikluson belüli mozgástartományát jelöli.

Nem azonos azzal, hogy a tű milyen mélyen hatol a bőrbe.

A kettőt gyakran összekeverik.

Például egy 4,0 mm-es lökethossz nem jelenti azt, hogy a tű automatikusan 4,0 mm mélyre hatol a bőrben.

A tényleges munkamélységet több tényező befolyásolja, köztük:

  • a tű kinyúlása;
  • a gép és a bőr közötti helyzet;
  • a kéz mozgása;
  • a bőr feszítése;
  • a bőrfelület tulajdonságai;
  • a tetováló technikája.

A különböző lökethosszak eltérő munkakaraktert adhatnak a gépnek.

Sok modern gép például 2,5–4,5 mm körüli vagy ennél szélesebb beállítási tartományt kínál, de ezek nem általánosan kötelező értékek.

A rövidebb lökethosszt gyakran lágyabb satírozási munkákhoz, a hosszabbat pedig erőteljesebb kontúrozáshoz vagy színtelítéshez társítják.

A valós munkavégzést azonban nem kizárólag a lökethossz határozza meg.

A motor teljesítménye, a tűkonfiguráció, a gép mechanikája és a tetováló tapasztalata ugyanolyan fontos.

Feszültség, frekvencia és a tű mozgása

A modern gépek használatakor gyakran beszélünk feszültségről, fordulatszámról vagy frekvenciáról.

Ezek egymással összefüggő, de nem azonos fogalmak.

Feszültség (V): a gép elektromos tápellátásának egyik meghatározó paramétere.

Frekvencia (Hz): a rendszer ismétlődő mozgásának gyakoriságát jelölheti, például a tűmozgási ciklusok számát másodpercenként.

Fordulatszám (RPM): a motor percenkénti fordulatainak száma.

Stroke: a tűmozgató mechanizmus lökethossza.

Egy rotary gépnél a motor fordulatszáma és a tűmozgási frekvencia összefügghet, de ezt a meghajtó mechanizmus kialakítása határozza meg.

A feszültség növelése pedig nem minden modern gépnél jelenti ugyanazt a változást.

Egyes fejlett rendszerek elektronikus szabályozással igyekeznek stabilan tartani a motor működését különböző terhelések mellett.

Emiatt nem létezik olyan univerzális feszültségérték, amely minden gépnél és minden tűkonfigurációnál ideális lenne.

Vezeték nélküli tetoválógépek

A modern tetoválógépek egyik legnagyobb gyakorlati változása az akkumulátoros technológia elterjedése.

A korábbi gépek jellemzően külső tápegységgel, kábelen keresztül működtek.

A mai vezeték nélküli pen gépekben a tápegység és a vezérlés közvetlenül a géphez csatlakoztatható vagy a géptestbe integrált egységben található.

Egyes rendszerek kijelzőt, elektronikus szabályozást, memóriát és különböző működési módokat is kínálnak.

Az akkumulátoros rendszer legnagyobb előnye a mozgásszabadság.

Nincs olyan kábel, amely a kéz mozgását vagy a munkaterület elrendezését korlátozná.

Ugyanakkor a vezeték nélküli gépeknek is vannak kompromisszumai:

  • az akkumulátor tömege;
  • az üzemidő;
  • a töltési idő;
  • a hőtermelés;
  • az elektronikus alkatrészek tartóssága.

A legjobb választást nem feltétlenül a legdrágább vagy legtöbb funkcióval felszerelt gép jelenti.

A megfelelő gép az, amely megbízhatóan működik, illeszkedik a tetováló kezéhez és a választott munkatechnikához.

A modern tetoválógépek és a higiénia

A gépek fejlődéséről nem lehet teljes képet adni a higiéniai változások nélkül.

Az első elektromos tetoválógépek korszakában még nem léteztek a mai sterilizálási és fertőzésmegelőzési követelmények.

A modern professzionális tetoválásban viszont a higiénia a technológia egyik alapvető része.

Az EN 17169:2020 európai szabvány a tetoválás biztonságos és higiénikus gyakorlatával foglalkozik.

Ennek keretében fontos többek között:

  • steril, egyszer használatos tűk vagy cartridge-modulok alkalmazása;
  • a felületek megfelelő fertőtlenítése;
  • a keresztfertőzés megelőzése;
  • a többször használható eszközök megfelelő újrafeldolgozása;
  • a kézhigiénia;
  • a megfelelő védőeszközök használata.

A tetoválófestékekre az Európai Unióban a REACH rendszer keretében külön kémiai korlátozások is vonatkoznak.

A vonatkozó uniós rendelkezések jelentős része 2022. január 4-én lépett alkalmazásba, egyes pigmentekre pedig 2023. január 4-ig átmeneti időszak vonatkozott.

A modern technika tehát nem csupán gyorsabb gépeket jelent.

A fejlődés a biztonságosabb eszközökről, a kontrollálhatóbb munkavégzésről és a fertőzési kockázatok csökkentéséről is szól.

Az én első tetoválógépem – egy Walkman motorjából

A tetoválógépek története számomra nem csupán régi szabadalmakból és híres feltalálók nevéből áll.

A saját tetoválói utam is egy kezdetleges szerkezettel kezdődött.

Az első tetoválógépemet valamikor az 1990-es évek közepén készítettem el.

Akkoriban még soha nem láttam valódi, professzionális tetoválógépet.

Nem volt internetes videó, amelyből megtanulhattam volna a szerkezet működését, és nem állt rendelkezésemre olyan felszerelés sem, amelyet ma egy kezdő tetováló könnyedén megvásárolhat.

Volt viszont egy régi, elromlott Walkmanem.

A készülék már nem működött megfelelően, de a kis elektromotorja még használható volt.

Kiszereltem belőle a motort, és egy golyóstoll szárához rögzítettem.

Így született meg az első saját készítésű „tetoválógépem”.

A szerkezet természetesen össze sem hasonlítható a mai professzionális gépekkel.

Nem volt precíz, nem rendelkezett modern szabályozással, és a működését sem lehetett a mai eszközök pontosságával ellenőrizni.

Akkor azonban számomra óriási jelentősége volt.

Először tapasztalhattam meg, hogyan lehet egy egyszerű elektromotor mozgását tetováláshoz használható ismétlődő mozgássá alakítani.

Nem én voltam az egyetlen, aki így kezdte

A sors akkoriban összehozott néhány baráttal, akik szintén tetoválással foglalkoztak.

Érdekes módon az ő gépeik is hasonló elven készültek.

A kis forgómotorokat akkor már meg lehetett vásárolni az elektronikai alkatrészeket árusító üzletekben.

A többi a találékonyságon és a képzeleten múlt.

Mindenki megpróbált a rendelkezésére álló alkatrészekből működőképes szerkezetet összeállítani.

Voltak különböző motorok, tollszárak és házilag kialakított rögzítések.

Nem voltak még olyan könnyen hozzáférhető gépek, tűmodulok és kiegészítők, mint napjainkban.

Sok mindent kísérletezéssel és egymás tapasztalataiból tanultunk meg.

Ma már természetesen másként látom ezt az időszakot.

Ezek a kezdetleges szerkezetek nem feleltek meg a mai higiéniai és műszaki követelményeknek, ezért nem is ajánlanám, hogy bárki hasonló eszközökkel emberi bőrön dolgozzon.

De a saját tetoválói történetemhez hozzátartoznak.

Akkoriban ezekből az egyszerű gépekből indult el számomra az a fejlődés, amely később valódi hivatássá vált.

2007 – az első professzionális tetoválógépem

Az első igazi, professzionális tetoválógépemet 2007-ben kaptam ajándékba a sógoromtól, aki akkor Angliában élt.

Ez fontos fordulópont volt a munkámban.

Már az első használat után éreztem a különbséget a korábbi, saját készítésű gépeimhez képest.

A professzionális eszköz sokkal kiszámíthatóbb munkavégzést tett lehetővé.

A tű mozgása, a gép kezelhetősége és a munkavégzés érzete teljesen más volt.

Ekkor értettem meg igazán, mennyit jelent egy tetoválóművész számára a megfelelő felszerelés.

Ettől kezdve lépésről lépésre fejlesztettem az eszközeimet.

Ahogy fejlődött a tetoválógépek technológiája, igyekeztem én is lépést tartani az újításokkal.

Egyre újabb generációs gépeket szereztem be, kipróbáltam különböző megoldásokat, és fokozatosan kialakítottam a saját munkamódszereimet.

Az első Walkman-motoros szerkezetemtől a professzionális gépekig hosszú út vezetett.

És közben a tetoválás világa is rengeteget változott.

Mit tanultam a gépek fejlődéséből?

Ha visszagondolok az első saját készítésű gépemre, és összehasonlítom a mai modern eszközökkel, szinte hihetetlen a különbség.

Ma már egy kézbe illő, vezeték nélküli gép olyan műszaki lehetőségeket kínálhat, amelyekről akkoriban elképzelésünk sem volt.

A fejlődés azonban megtanított valamire.

A jó tetoválógép fontos, de önmagában nem tesz senkit jó tetoválóművésszé.

A gép egy eszköz.

A végeredményt továbbra is a tetováló tudása, kézügyessége, tapasztalata, technikai ismerete és művészi érzéke határozza meg.

Egy drága gép nem helyettesíti a helyes vonalvezetést.

Egy digitális kijelző nem tanítja meg a bőr megfelelő kezelését.

És a legújabb vezeték nélküli rendszer sem pótolja a szakmai tapasztalatot.

Ugyanakkor a megfelelő eszköz sokat segíthet abban, hogy a tetováló pontosabban, kényelmesebben és kiszámíthatóbban dolgozzon.

A technikai fejlődést ezért mindig érdemes követni, de nem szabad elfelejteni a szakma alapjait.

A tetoválógépek jövője

A tetoválógépek fejlődése ma sem állt meg.

A gyártók folyamatosan keresik a lehetőségeket a motorok, a tűmozgatás, az elektronika, a hőkezelés és az ergonómia javítására.

A további fejlődés több irányban képzelhető el:

  • könnyebb és jobban kiegyensúlyozott géptestek;
  • hatékonyabb akkumulátorok;
  • pontosabb elektronikus motorvezérlés;
  • stabilabb működés változó terhelés mellett;
  • fejlettebb cartridge- és membránrendszerek;
  • egyszerűbben tisztítható szerkezetek;
  • jobb ergonómia és kisebb kézterhelés.

Ezek részben már ma is létező fejlesztési irányok, nem feltétlenül teljesen új, jövőbeli találmányok.

A jövő gépei minden bizonnyal tovább fejlődnek, de a tetoválás alapvető elve várhatóan változatlan marad.

A tűnek kontrolláltan kell pigmentet juttatnia a megfelelő bőrrétegbe.

A különbség abban lesz, milyen pontosan, biztonságosan és kényelmesen lehet ezt végrehajtani.

Összefoglalás – több mint 130 év technikai fejlődése

Samuel O’Reilly 1891-es szabadalma óta több mint 130 év telt el.

Ez idő alatt a tetoválógép kezdetleges elektromos szerkezetből precíz, professzionális munkaeszközzé fejlődött.

Edison irodai találmánya váratlan módon egy művészeti szakma történetének részévé vált.

Charles Wagner, Percy Waters, Carol Nightingale és sok más feltaláló, gépépítő és tetoválóművész hozzájárult a technika fejlődéséhez.

A klasszikus coil gépeket rotary rendszerek, majd egyre fejlettebb pen és cartridge technológiák egészítették ki.

Ma már a gépek többségét nem szükséges saját kezűleg megépíteni ahhoz, hogy valaki tetoválóként dolgozhasson.

Rengeteg különböző típus, teljesítmény, kialakítás és árkategória közül lehet választani.

Számomra azonban a technikai fejlődés története mindig összekapcsolódik a saját kezdetemmel.

Egy elromlott Walkmanből kiszerelt motorral.

Egy golyóstoll szárával.

Néhány hasonló érdeklődésű baráttal.

És azzal az első professzionális tetoválógéppel, amelyet 2007-ben ajándékba kaptam.

Talán éppen ezért érdekelnek ennyire a tetoválógépek.

Mert minden új konstrukció mögött ugyanazt a törekvést látom, amely annak idején engem is arra ösztönzött, hogy egy régi motorból megpróbáljak saját gépet építeni:

hogyan lehet egy eszközt egyre jobbá tenni, hogy a művész pontosabban valósíthassa meg az elképzeléseit?

A technológia változik. A gépek fejlődnek. A módszerek finomodnak.

De a tetoválás mögött továbbra is ott van az emberi kéz, a tapasztalat és az alkotás iránti szenvedély.